Nem tudok témát, hogy miről is írhatnék, pedig meló közben, sokat tudtam volna írni, de már nem jön az ihlet..=/ Na de megpróbálom, hmm..mondjuk legyen egy olyan téma, amiről még 1szót se írtam, mindenképpen valós és át élt írást szeretnék most is. Mondjuk a CSALÁD?? rólunk még nem írtam semmit, pedig van mit, szóval akkor most elkezdem. Hosszú egy sztori lesz az biztos, nem is tudom hogy hol kezdjem, talán a jelennel, vagy az egész történettel, amik fontosak voltak számomra, azt hiszem, hogy marad a jelen, ami újra szörnyen nehéz akadályok elé állít. Tudom, hogy a családra mindig is számíthatok, ja és azt most így hozzá teszem, hogy a szűk családi körről beszélek, mondjuk Apuka, Anyuka, Testvér”ek”. Ők jelentik mindenki számára az életben a biztos pontot, akikre akármikor számíthatnak, hálát is adok Istenek, hogy én ezen a téren jót kaptam tőle, jó szülők, a testvér”ek”ről inkább nem mondanék véleményt… De hiába is szeretem őket és ez viszont is, történek dolgok amiket nem tudok elfogadni és meg érteni, hogy miért így vagy úgy teszik velem vagy “ellenem”. Azt is tudom, hogy a szülők a gyermekeiknek csak a jót és a még jobbat akarják (normaly family), de sokszor mi gyerekek úgy érezzük ennél rosszabb már nem is lehetne, és hogy nem értenek meg minket, de én ezt nem értem..ők is voltak fiatalok, akkor tudniuk kellene nekünk mi a jó, és nem tenni oly rosszat, amit nem muszáj. Pontosan ez történik most velem, amikor már kezdtem kilábalni a borzalmas dolgokból, elakarnak hurcolni a rokonokhoz, ők meg melóznak majd Deutschlandbe…na hát a fenéket. Én nem hagyom magam, nyugodtan menjenek csak, de én nem költözök sehova, nem adom a kutyukákat senkinek sem..ENNYI részemről!! De ha ez nekik nem megfelelő, akkor ellépek ettől az egésztől, mert nekem az nem állapot, hogy a kutyukáim nem lesznek és rokonoknál kell csőveznem..felejtős!! Nem vagyok már csöpplány, hogy ennyire féltsenek, csak kell egy megbízható személy és meg van oldva minden. Amúgy szeretem a szüleimet, büszke is vagyok rájuk, de nekem végem lesz, ha elhurcolnak valakikhez. De még 1hónap alatt talán rá tudom venni őket, hogy ne parázzanak miattam, én jól meg leszek, sok segítő kész ismerősünk van, csak be kell őket avatni és figyelnek/vigyáznak rám. Nem szeretném elhagyni az otthonom és nem engedem hogy elszakítsanak a kuytukáimtól, a kisfalucskától!!
babafej